Hát, ez az RTL-Klub nem valami nagy csoda!
Odamentünk, átöltöztünk, szépek voltunk, próbáltunk, táncoltunk, - amíg
hagyták, abbahagytuk, mérgelődtünk, visszaöltöztünk, hazamentünk. - Ennyi.
Vagyis hogy ilyen gyorsan zajlott le minden.
Ha visszagondolok, szinte még be se léptünk az épületbe, már újra kint voltunk az utcán.
No, de kezdjük az elején.
Ezt a TV-micsodát az ember olyan különös dolognak tartja, ennek megfelelően
felfokozott izgalommal, lámpalázzal érkeztem a tett színhelyére, az
RTL-Klub szerintem csúnya épülete elé.
Kocsi lepark, hely a mellékutcában bőven.
Valahogy úgy képzeltem el a RTL-t, mint valami elvarázsolt kastélyt,
csupa fény, ragyogás, belép az ember az ajtón, és egy teljesen más világban
találja magát.
Ehelyett egy csúnya, modern és dísztelen előtérbe lép be az ember, és
beljebb is ami van, hát szerintem egy élelmiszeráruház raktere méltán
vetekedhetne a "csodapalota szépségével". Éppen hogy csak halszag nem volt.
Szerencsére már ott volt a skótos csapat egy része, s így nem a marcona
biztonsági őrök pompás társaságában kellet tölteni a várakozás további részét.
Elég hülyén hat egyébként, az ember belép egy ilyen helyre, és ahelyett,
hogy hosstessek, csodalányok kérdeznék: 'Miügyben?' , feketeruhás izomtömegek
vigyáznak a lépéseidre. Persze, XXI. század. (Vagy csak jövőre?)
Szóval várakozás az előtérben, majd lassan befutott mindenki, magával
hozva még egy kis idegeskedést, izgalmat. Együtt a csapat.
És most gyerünk beljebb!
Innentől kezdve az irányitást Szabolcsnak kellett átvennie, hisz ő a
főnök. Amikor Gábor elment síelni, a két Burnst estre a szervezést
Szabolcsra ruházta rá, hisz kell, hogy valaki összefogja a dolgokat.
Szerintem nem választott rosszul. Ennek a fiúnak van valami érzéke ahhoz,
hogy mindent egybetartson, mindenkire odafigyeljen, kikérje mindenki
véleményét és figyelembe is vegye. És ne a sajátját tolja előre. És közben
szervezze a dolgokat. Úgy, ahogy mindenki szeretné. Szóval jó vagy,
Szabolcs! (És még utána lelkiismeret furdalása is van, ha nem sikerült
minden tökéletesen. Ez már nem is emberi...)
- Hogy mi nem sikerült tökéletesen?
Hát...
Szóval menjünk beljebb...
- Valaki beszélt már a porkolábokkal?
- Zotyó, ti voltatok itt előszor, megkérdeztétek...?
- Nem?
- Szabolcs, Te vagy a főnök, intézkedj!
És már suhan is előttük a fekete ruhás izom alak, mutatva az utat,
feltépve a vékonynak tűnő, pozdorja ajtókat a szürke és jellegtelen
folyosókon keresztül. Néha szemben egy-két márláttamatévében-figura.
Míg nem egy mosolygós hölgy állja el az utunkat. Ránézésre tudja, mi
vagyunk a táncosok, már várt, ott azon a lépcsőn menjünk fel, ott vannak az
öltözők.
Szabolcs bizonytalanul egy kérdést szegez Neki:
Kérdeznek majd tőlünk is?
- Nem, nem, csak táncoltok!
Huu, egy gonddal kevesebb. Elég lesz csak a táncra koncentrálni.
A lépcsős szobában páran ülnek olyan kanapéfélén, nézik a TV-t. Az
RTL-Klubot, nem vitás. Közben kedvesen mosolyogva megszemlélnek minket.
A szobából nyíló következő ajtó felett piros lámpa, rajta "Csendet,
felvétel" felirat. Közel vagyunk a tűzhöz, azt hiszem.
Az átöltözés is érdekes volt, az öltözőbe ketten
fértek be egyszerre, nekem már a folyosón kintfelejtett műanyagszék jutott.
A szemérmetlenséggel nincs baj, csak hát elég snassz egy TV-től, azt hiszem.
Öltözünk, készülünk. Mindenkin pár perc alatt skót viselet.
Jól áll, bár a skót-szoknyák ráncaira lehet, ráférne egy-két
simítás. Simítgatjuk.
És a lányok?
Gyönyörűek. Mint mindig.
Szombaton, a Burnst esti fellépésen Zotyó végigmérve a társaságot
bölcsen meg is jegyezte:
- Hiába, azért a mi lányaink a legszebbek. És így volt ez tavaly is.
A lázas készülődés, az izgalom egészséges pírt varázsol arcukra, bár meglehet az aloe és synergie kozmetikumok is hozzájárultak a természetesség illúziójához...
Anti (Uracs)